Ember-Tárgy-Természet Installáció

Életben tartott szív

A fagyöngyre dróttal rögzített biciklilámpák villogása kórházi jelenetet, szirénázást idéz fel. A szív -az ember metonímiájaként- mihelyt kiszakad eredeti helyzetéből, egy sürgető, villogó, folyamatosan változó zárt rendszerbe kerül, ahonnan már nincs visszaút: Rá van utalva a gépekre.

A körforgás, szerepcsere és analógiák ismétlődése ebben a munkában is megtalálható, mivel a fagyöngy eredeti környezetében, a gépekhez hasonlóan beavatkozó formában volt jelen.

Ebben az installációban egy heterogén zavarosság jelenik meg. Az emberek tárggyá, a tárgy környezeti elemmé válik, majd a természet átveszi az emberi tulajdonságokat. A hibriditás egyrészt rámutat az ember által módosított környezetre, és groteszk, imaginatív módonbemutatja a visszahatást is.