A Kapcsolódások című mozaik kép öt darab, egymástól függetlenül is értelmezhető festményből áll. Különböző érzékszerveken keresztül vizsgálja, milyen módokon tudunk viszonyulni a természethez, legyen az hasonulás, alá-fölé rendelt viszony, vagy egy megfoghatatlan érzet,

A képek egy-egy testrészhez kötnek egy "eseményt", amely csupán pillanatnyi észlelés, nem feltétlen valódi történés. Ezek mutatnak be egy- egy szeletet a természethez való viszonyulásainkból. Ahhoz, hogy az egészre rálássunk, fizikailag és gondolatilag is hátrébb kell lépni.

Az egyes képek azonban még közelről is értelmezhetőek. Ez analóg azzal, ahogyan egy adott nézőpontból közelítünk egy témát, és közben nem érzékeljük a többi lehetőséget. Túl közel vagyunk, nem látjuk a fától az erdőt.

Együtt kiállítva az érzékszervek összeállnak egy teljesebb képpé, azonban a történetek nem kapcsolódnak össze. Mint egy eseménysorozat esetén, egy- egy bevillanás megjelenik egy előző jelenetből, amely tudatalatti nyomot hagy, és rátelepszik a következő esemény fonalára. A nagy arc mintegy az érzékelések megtapasztalójaként áll össze eggyé.